A párommal már hónapok óta belevetettük magunkat az esküvőszervezésbe. Csodával határos módon – meglehetősen szkeptikus hozzáállásunk ellenére – az előkészületek nagy részét egészen zökkenőmentesen sikerült megtervezni, illetve megvalósítani.
A helyszín már réges-rég le volt foglalva, mindkettőnk esküvői ruhája ki volt már választva, továbbá a torta kérdése is igen hamar rendeződött. A hozzátartozók, valamint a vőfély beszédét nem számítanám ebbe a sorba, mivel az szerencsére nem a mi vállunkat nyomja, noha azért némi aggodalommal szoktuk elgondolni, hogy egy tréfásnak szánt, de offenzívre sikerülő beszéd miként dönthetné romba a bizonyos, nagy napunkat.
A rokonokat ismerve, erre egészen nagy esély van.
Legnagyobb fejtörést azonban nem a beszédek esetleges stílusa jelentette számunkra, hanem az esküvői fotós személye. Vagyis, hát igazából az, hogy minden elhivatottságunk és kitartó keresésünk ellenére sem találtunk olyan esküvői fotóst, aki elnyerte volna bizalmunkat és szimpátiánkat.
Egyik tehetséges barátunk lelkesen ajánlkozott önjelölt fotósnak az esküvőnkre, azonban nem szerettük volna, hogy a rengeteg koncentrációt és hozzáértést igénylő megbízás miatt ő maga ne tudja önfeledt vendég módjára átélni a várva várt eseményt.
Miután kutatásunk és bizakodásunk hiábavalónak bizonyult, az az ötlet is felvetődött, hogy tulajdonképpen nincs is szükségünk profi esküvői fotósra: a mai okostelefonok már úgyis szinte lekörözik a fényképezőgépeket képminőségben, arról nem is beszélve, hogy jóval zavartalanabbul mutatnak pl. egy népes vendégsereg között, mint egy óriási, fekete fényképező masina.
Ezt a felvetést valójában kizárólag a fáradtságunk inspirálta: nagyon is szerettük volna, hogy emlékezetes, vagy akár művészi képek készüljenek rólunk, ha már úgy határoztunk, hogy szimbolikusan is összekötjük az életünket.
Azért még egyszer – utoljára – nekifutottunk a kutakodásnak: ekkor jött velünk szembe a szoboszlaikriszti.hu nevű oldal, amely egy csapásra kirántott bennünket a ránk ereszkedő szomorúságból.
Az oldal ugyanis a profi, esküvői fotózás lehetőségét villantotta fel számunkra. Részletes leírást olvashattunk továbbá a szoboszlaikriszti.hu-n arra vonatkozólag, hogy miért fontos olyasvalakire bízni az esküvői képek készítését, aki valóban ért is hozzá: a telefonos ötletünket így mondhatni azonnal el is vetettük.
Ami leginkább kiváltotta a szimpátiánkat a weblapon az az volt, hogy a fotós előre bepillantást engedett a munkamódszerébe: több helyen is kiemelte, hogy az esetleges kényelmetlenségtől, vagy bárki intim szférájának a megsérülésétől nem kell tartani, hiszen úgy dolgozik majd, “mintha ott se lenne”.
Ezen kívül az is elnyerte a tetszésünket, hogy az oldalon meglehetősen sok kép látható rengeteg friss házaspárról, és mit ne mondjak, a fotók mind beállításban, mind minőségükben magukért beszélnek.
Arról nem is beszélve, hogy, akinek ennyi esküvőn volt alkalma fotósként jelen lenni, az biztosan ért a fényképezőgép rejtelmeihez.
Gyorsan meg is állapodtunk párommal abban, hogy felkérjük a fotós hölgyet a “nagy nap” pillanatainak megörökítésére.
Legnagyobb örömünkre, igenlő választ kaptunk, és már hozzá is láttunk a szükséges részletek tisztázásához: az ilyen “megbeszélések” során minden gördülékenyen haladt a maga útján, és nem volt olyan kérésünk a képeket illetően, amelyet az esküvői fotós ne tudott volna megvalósítani.
Az esküvő után ráadásul, lehetőségünk volt egy fine art albumot is összeállítani a született képekből, amelyet bármikor fellapozhatunk, ha újra el szeretnénk merülni a jeles nap legmeghatóbb, vagy akár legszórakoztatóbb emlékeiben is.