Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok túl szerencsés a kapcsolatokban. Valahogy mindig is vonzottam az érzelmileg súlyosan sérült narcisztikus csávókat, akik általában elég csúnyán bántak velem. Ha néha össze is hozott a sors olyasvalakivel, aki nem volt teljesen őrült, akkor valami más jött közbe, az illető külföldre költözött, visszament a volt barátnőjéhez, vagy egyszerűen csak nem volt jó az időzítés.
Az utóbbi évben már-már feladtam. Letöröltem a randi-appokat, nem figyeltem a srácokat az utcán, egyáltalán nem kerestem se rövid, se hosszú távú kapcsolatot. Helyette a barátaimra és a munkámra koncentráltam, és hogy őszinte legyek, nem ez volt életem legrosszabb időszaka. Jól éreztem magam a bőrömben, és lehet ez a kulcs az ismerkedéshez is. Ugyanis ekkoriban történt, hogy egy baráti összejövetelen találkoztam Lehellel, aki egy közeli barátnőm unokatestvére, és épp látogatóban járt nála. Nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk és úgy alakult, hogy végigbeszélgettük az egész estét, valahogy úgy, mintha mindig is ismertük volna egymást. Szinte hihetetlen volt, mennyire hasonlít a személyiségünk, a humorunk, az érdeklődésünk, és milyen könnyen szót értünk egymással. A barátnőm később huncut mosollyal bevallotta, sejtette, hogy jól ki fogunk jönni, ezért is hívta el a partira.
Mikor elváltunk, természetesen felvettük egymást Facebook-on és a beszélgetés folytatódott, amit újabb találkozás követett, végül pedig jóformán Lehel látogatásának egész hetét együtt töltöttük. Hogy egy hosszú távú kapcsolat van kibontakozóban, az nem is volt kérdés. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Lehel több mint 60 kilométerre, Székesfehérvár közelében lakik. Persze nem is én lennék, ha nem lenne valami csavar a dologban. Szerencsére mindketten elég elkötelezettnek éreztük magunkat a kapcsolat felé, így mindent megtettünk, hogy áthidaljuk ezt az akadályt. Mostanában az összes hétvégét együtt töltjük, vagy itt nálam Budapesten, vagy Székesfehérvárott. A sok utazást nagyban megkönnyíti az autópálya matrica, amit nemrég mindketten beszereztünk a www.autopalyamatrica.hu oldalon.
A matrica már online is beszerezhető a www.autopalyamatrica.hu oldalán, pár kattintás az egész, így akkor sincs baj, ha a nagy kapkodásban elfelejtettük megvenni, mivel telefonon bármikor megvásárolható. Az autópályát használva kevesebb, mint egy óra alatt Lehelnél lehetek, így előfordul, hogy a hétköznap estéket is nála töltöm. Ha ehhez hozzávesszük, hogy online egyfolytában összeköttetésben vagyunk, olyan mintha a köztünk lévő távolság nem is létezne. Persze volt már szó összeköltözésről, de nem szeretnénk siettetni a dolgot, így ez a megoldás egyelőre teljesen megfelel mindkettőnknek.
Ráadásul, mivel mindketten szeretjük járni az országot, közös útjainkon is hasznosítani tudjuk az autópálya matricát, hogy ne az autóban kelljen tölteni minden időnket, hanem jusson idő a városnézésre és a kirándulásra is. A furcsa az, hogy így olyan, mintha az egész kapcsolatunk egy vakáció lenne, és ez az igazán jó a távkapcsolatokban. Mivel nem találkozunk minden nap, igyekszünk az együtt töltött időt különlegessé tenni. Néhány hete például azt találtam ki, hogy meglepem Lehelt és leutazok hozzá titokban. Sikerült hamarabb befejeznem a munkámat, hogy időben elindulhassak hozzá. Indulás előtt gyorsan vettem egy autópálya matricát a www.autopalyamatrica.hu weboldalon és már száguldottam is Székesfehérvár felé. Leparkoltam az irodájával szemben és a kocsimnak támaszkodva vártam, hogy kilépjen a forgóajtón. A reakciója minden várakozásomat felülmúlta. Nevetve futott hozzám, és felemelt, mint egy reklámban. Aztán együtt elmentünk vacsorázni a kedvenc éttermébe. Ennyi. Azt hiszem a kapcsolataimat sújtó átok végleg megtört.