Egy párkapcsolat legnagyobb összetartó ereje a közös érdeklődés. Amikor két ember szereti egymást, az első időkben még kielégíti őket, hogy egymással foglalkoznak. Később mikor ez a szerelem el kezd alább hagyni, fontos hogy legyen olyan közös pontok, amit ez a fent említett pár együtt tud csinálni, és ami mind a kettőjüket érdekli, így összekapcsolva őket nem csak szellemileg, de érzelmileg is.
Na persze nem mindig jön ez össze, vagy is nem pont úgy, ahogyan az ember elképzeli.
Mert az milyen dolog, mikor két embert a közös betegség köt össze?
Elárulom, nem is olyan rossz.
A történet ott kezdődik, hogy szemüveges vagyok kis gyermekkorom óta, de egy pár évvel ezelőtt nyaralni indultunk a barátnőimmel, és nem akartam szemüvegben a tengerbe menni. Mivel nagyon magas a dioptriám, anélkül meg nem látok, szóval kellett valami megoldás. Elmentem az optikába, és jeleztem, hogy kontaktlencsét szeretnék. Megtörténtek a vizsgálatok, néhány szánalmas próbálkozás a ki-betételre, és kész, kontaktlencsés lettem.
Azóta évek teltek el gondtalanul, nem volt semmi bajom a kontaktlencsémmel, hordtam télen, nyáron, esőben, hóban, fagyban, semmi nem számított, kibírt mindent. Aztán, egyszer csak azon kaptam magam, hogy reggel, mikor felébredtem, irdatlanul viszketett a szemem. Arra gondoltam, hogy kiszáradhatott, csöpögtettem bele műkönnyet és vártam, de nem akart múlni az érzés. Annyira rossz volt, hogy a lencsémet be sem tudtam tenni, mert égett és viszketett, és mivel korábban még sosem volt ilyen, kénytelen voltam orvoshoz menni.
Mikor beléptem a váróba, tele volt az egész, egyértelmű volt, hogy órákat kell várni, mire sorra kerülök. Nézelődtem, hátha találok egy ülőhelyet, de esélytelennek tűnt. Behúzódtam a sarokba, és vártam. Már majdnem eltelt egy óra, mikor megállt mellettem egy férfi, és megkérdezte, hogy a szemészeten vagyunk-e. Ránéztem, és láttam, hogy úgy be van gyulladva a szeme, hogy alig lát. Mondtam neki, hogy igen, és megkérdeztem, mi történt vele. Kiderült, hogy neki most, a napokban lett kontaktlencséje, de nem úgy néz ki, mint ha jó lenne, mert úgy begyulladt a szeme, hogy ilyet még sosem élt át. Mivel nagyon is egy cipőben jártunk, elkezdtünk beszélgetni, és ezzel töltöttük a következő másfél órát. Nagyon szimpatikus volt, aztán egyszer csak szólítottak, megköszöntem a beszélgetést és bementem. Szerencsére nem volt nagy baj, csak valószínűleg az előző napi nagy széltől túlságosan kiszáradt a szemem. Mondta a doki, hogy vegyek Cornegel szemgélt, és azzal csöpögtessem, pár nap, és nyoma sem lesz a tüneteimnek. Három óra az életemből, de sebaj, elindultam le a patikába, hogy megvegyem a csöpögtetőt és végre mehessek haza. Leértem, és ott szembesültem vele, hogy ott is iszonyatosan nagy a sor. Azért beálltam, és vártam türelemmel. Általában az interneten szoktam minden gyógyszert megrendelni, mert utálom a patikákat, de mivel arra egy napot várni kell, így gondoltam, most az egyszer kivételt teszek.
Össze vissza kanyarogtak a sorok, káosz volt, nem tudta senki, ki, ki után következik, csak úgy nagyjából emlékezve mentünk a pulthoz és kértük ki, ami kell. Mikor úgy láttam, én következem, odaléptem, és egyszer csak valakivel kórusban mondtuk, hogy egy Cornegelt kérek szépen.
Oldalra néztem, és a korábbi gyulladtszemű beszélgetőpartneremet találtam magam mellett ismét. Mind a ketten felnevettünk, a gyógyszertáros nő pedig csak annyit kérdezett: „ – Önök együtt vannak?”
Együtt léptünk ki a rendelőből, de valahogy egyikünk se fogta sietősre. Egyszer csak megkérdezte, hogy a szomszédos kávézóban meghívhatna-e valamire. Én boldogan igent mondtam, és két kávé mellett átbeszélgettük az egész délutánt.
Teltek a napok, találkozgattunk, beszéltünk sokat telefonon, és mint kiderült, ugyan arra a napra kaptunk időpontot kontroll vizsgálatra. Szerencsére mind a kettőnknek hamar helyre jött a szeme, és azon mosolyogtunk, milyen jó most már nem csak hallani egymást, de látni is.
Azóta egy párt alkotunk, és nem sokára össze is költözünk. Összehozott minket a közös probléma, de szerencsére kiderült, hogy más dolgok is vannak, amik kettőnkben közösek. Az élet csodákat produkál, ez nem vitás. Milyen bosszantó volt, mikor reggel a szúró fájdalomra ébredtem, most pedig a világ legboldogabb embere vagyok, hogy ennek köszönhetően megtaláltam a szerelmem. Hát nem érdekes?