Egy párkapcsolat legnagyobb összetartó ereje a közös érdeklődés. Amikor két ember szereti egymást, az első időkben még kielégíti őket, hogy egymással foglalkoznak. Később mikor ez a szerelem el kezd alább hagyni, fontos hogy legyen olyan közös pontok, amit ez a fent említett pár együtt tud csinálni, és ami mind a kettőjüket érdekli, így összekapcsolva őket nem csak szellemileg, de érzelmileg is.
![](https://szivtars.hu/wp-content/uploads/2017/08/cornegel.jpg)
Na persze nem mindig jön ez össze, vagy is nem pont úgy, ahogyan az ember elképzeli.
Mert az milyen dolog, mikor két embert a közös betegség köt össze?
Elárulom, nem is olyan rossz.
A történet ott kezdődik, hogy szemüveges vagyok kis gyermekkorom óta, de egy pár évvel ezelőtt nyaralni indultunk a barátnőimmel, és nem akartam szemüvegben a tengerbe menni. Mivel nagyon magas a dioptriám, anélkül meg nem látok, szóval kellett valami megoldás. Elmentem az optikába, és jeleztem, hogy kontaktlencsét szeretnék. Megtörténtek a vizsgálatok, néhány szánalmas próbálkozás a ki-betételre, és kész, kontaktlencsés lettem.
Azóta évek teltek el gondtalanul, nem volt semmi bajom a kontaktlencsémmel, hordtam télen, nyáron, esőben, hóban, fagyban, semmi nem számított, kibírt mindent. Aztán, egyszer csak azon kaptam magam, hogy reggel, mikor felébredtem, irdatlanul viszketett a szemem. Arra gondoltam, hogy kiszáradhatott, csöpögtettem bele műkönnyet és vártam, de nem akart múlni az érzés. Annyira rossz volt, hogy a lencsémet be sem tudtam tenni, mert égett és viszketett, és mivel korábban még sosem volt ilyen, kénytelen voltam orvoshoz menni.
Mikor beléptem a váróba, tele volt az egész, egyértelmű volt, hogy órákat kell várni, mire sorra kerülök. Nézelődtem, hátha találok egy ülőhelyet, de esélytelennek tűnt. Behúzódtam a sarokba, és vártam. Már majdnem eltelt egy óra, mikor megállt mellettem egy férfi, és megkérdezte, hogy a szemészeten vagyunk-e. Ránéztem, és láttam, hogy úgy be van gyulladva a szeme, hogy alig lát. Mondtam neki, hogy igen, és megkérdeztem, mi történt vele. Kiderült, hogy neki most, a napokban lett kontaktlencséje, de nem úgy néz ki, mint ha jó lenne, mert úgy begyulladt a szeme, hogy ilyet még sosem élt át. Mivel nagyon is egy cipőben jártunk, elkezdtünk beszélgetni, és ezzel töltöttük a következő másfél órát. Nagyon szimpatikus volt, aztán egyszer csak szólítottak, megköszöntem a beszélgetést és bementem. Szerencsére nem volt nagy baj, csak valószínűleg az előző napi nagy széltől túlságosan kiszáradt a szemem. Mondta a doki, hogy vegyek Cornegel szemgélt, és azzal csöpögtessem, pár nap, és nyoma sem lesz a tüneteimnek. Három óra az életemből, de sebaj, elindultam le a patikába, hogy megvegyem a csöpögtetőt és végre mehessek haza. Leértem, és ott szembesültem vele, hogy ott is iszonyatosan nagy a sor. Azért beálltam, és vártam türelemmel. Általában az interneten szoktam minden gyógyszert megrendelni, mert utálom a patikákat, de mivel arra egy napot várni kell, így gondoltam, most az egyszer kivételt teszek.
Össze vissza kanyarogtak a sorok, káosz volt, nem tudta senki, ki, ki után következik, csak úgy nagyjából emlékezve mentünk a pulthoz és kértük ki, ami kell. Mikor úgy láttam, én következem, odaléptem, és egyszer csak valakivel kórusban mondtuk, hogy egy Cornegelt kérek szépen.
Oldalra néztem, és a korábbi gyulladtszemű beszélgetőpartneremet találtam magam mellett ismét. Mind a ketten felnevettünk, a gyógyszertáros nő pedig csak annyit kérdezett: „ – Önök együtt vannak?”
Együtt léptünk ki a rendelőből, de valahogy egyikünk se fogta sietősre. Egyszer csak megkérdezte, hogy a szomszédos kávézóban meghívhatna-e valamire. Én boldogan igent mondtam, és két kávé mellett átbeszélgettük az egész délutánt.
Teltek a napok, találkozgattunk, beszéltünk sokat telefonon, és mint kiderült, ugyan arra a napra kaptunk időpontot kontroll vizsgálatra. Szerencsére mind a kettőnknek hamar helyre jött a szeme, és azon mosolyogtunk, milyen jó most már nem csak hallani egymást, de látni is.
Azóta egy párt alkotunk, és nem sokára össze is költözünk. Összehozott minket a közös probléma, de szerencsére kiderült, hogy más dolgok is vannak, amik kettőnkben közösek. Az élet csodákat produkál, ez nem vitás. Milyen bosszantó volt, mikor reggel a szúró fájdalomra ébredtem, most pedig a világ legboldogabb embere vagyok, hogy ennek köszönhetően megtaláltam a szerelmem. Hát nem érdekes?