Elég későn kezdtem el pasizni, de még így is bőven megtapasztaltam, milyen nehéz a párkeresés. Több, mint öt éve nagyon szerencsésnek mondhatom magam a férjemmel, de nem mindenki találja meg az igazit. Manapság még nehezebb ismerkedni, mint régen, mert nincsenek társasági alkalmak, táncestek, tematikus összejövetelek, hanem az emberek befordultak, mindenki a telefonját bújja, és teljesen megtévesztő a virtuális valóság, mert a lányok és fiúk tök magányosak, de nem érzékelik, mert mindig van valakivel felszínesen chatelni…
Végignéztem szegény barátnőm hét keserves évét, ahogy idiótákat fogott ki a neten, összekavart régi ismerősökkel, miközben csak szerelemre vágyott. Aztán egyre inkább magába fordult, és már szinte feladta a reményt, amikor egy régi külföldi barátnője bemutatta egy jó barátját, és szinte azonnal egymásba szerettek! Nem sokára ki is költözik hozzá Londonba, de az esküvőt itthon tartják.
Azt mondta, kis esküvőt akarnak, meghitt környezetben. Látott egyszer egy filmben egy jelenetet, amiben egy picurka kápolnánál adtak össze egy párt, körben fűzfák, kis tó, fehér és rózsaszín virágok, a fákon is épp, hogy elkezdtek nyílni a hajtások, a Nap narancssárgán sütött… Nah, valami ilyesmit keres, de szerencsére beéri az álom felével is! Ez azért eléggé messze áll a valóságtól… A zenekar után nem kell keresnie, mert régi jó barátjának éppen van egy funky zenekara, amelyik sokszor játszik bulis zenét is, párszor esküvőt is vállaltak, úgyhogy örömmel mondtak igent neki is! A dekorációt úgy tervezik, hogy maguk készítik el, ezzel is erősítve a párkapcsolatukat! Hajtogatni fognak origami darumadarakat, minimum ezer darabot, mert azt hallották, a japánok szerint akkor teljesül a kívánság, jelen esetben természetesen az, hogy örökké együtt maradjanak! A madarak két féle színűek leszek, ahogy a dekoráció is: sötétkék és rózsaszín. Közös pont az életükben az analóg fotózás, ezért az a tervük, hogy minden asztalt egy-egy jellegzetes helyszínen készült fotóval fognak „elnevezni”, és arra is ügyelnek majd, hogy adott asztalnál olyanok üljenek, akik valamelyes kapcsolódnak hozzá! Virágokból a rózsát és a szegfűt preferálják, de nem akarják túlzásba vinni… Így hát dobócsokra sem lesz, csak a menyasszonyi, és az autót sem dekorálják. A fotóst egyből megtalálták, mert egy közös ismerősünk esküvőjén is Reni volt, és imádta mindenki a képeit!
Mesélte, hogy több ceremóniamestert megnézett a neten, kért árajánlatokat, többel beszélt is telefonon, de csak egy volt igazán szimpatikus neki. Meglepődtek a párjával, hogy nő az illető, de kiderült, hogy nem ő az egyetlen Női Ceremóniamester, de úgy tűnik, ő a legjobb mind közül! Már az első találkozáskor nagyon szimpatikus volt a számukra, a kézfogása, az önbizalma, a kézfogása, és amikor leültek megbeszélni, hangos volt a zene, de ő intézkedett, hogy jól hallják egymást. Abban az egy órában felvázolta nekik az egész esküvőjüket, az egész menetét onnantól kezdve, hogy megérkeznek a vendégek, odáig, hogy távoznak. Mindenre kitért, a szertartás menetére (ki kivel ki után vonul, mi történik), amikor vége pezsgős gratulációk, kis- és nagycsoportos fotó, csokor- és harisnyakötő-dobás. Aztán vendégek leültetése, beszéd, vacsora, és azt is egyeztette, hogy mikor legyen lehetőség az ajándékok átadására.
Javasolt több játékot, ők régről ismerték a Hintómestét, ami során kilenc vendég különböző pozícióba ül, és felolvas egy mesét, és a „pozíciók” szerint fel kell állni, és amikor nem sikerül, akkor inniuk kell – nagyon jól be lehet rúgatni a vendégeket, mert van olyan szerep, például a Király, ami közel húszszor hangzik el. A másik nagyon ismert a Mr&Mrs, ami során eldöntendő kérdéseket tesz fel a párról, pl. „ki akar több gyereket?”, „ki tölt több időt a fürdőszobában?”, „ki a féltékenyebb”, és a párnak egymásnak háttal kell felemelni az egyiküket szimbolizáló tárgyat, ez legtöbbször a cipőjük, de lehet lufi is. A Női ceremóniamester egy sokkal jobb verziót ajánlott nekik, ami során az egész násznép be van vonva, és a vendégeknek kell válaszolniuk a kérdésekre, így kicsit meg vannak mozgatva a vacsora utáni kaja-kóma közepette, és nagyon élvezni szokták, mert szeretnek versengeni! Úgyhogy ők is ezt tervezik, és már írják össze a kérdéseket, a nyerteseknek pedig kis üveg pezsgőt adnak majd…
Beszélt velük a buliról és a Menyasszonytáncról is, hogy nem nyújtja túl hosszúra, mert magas sarkúban nem egyszerű órákat táncolni pihenés nélkül… És ajánlott nekik még egy programot éjjelre! Az átöltözés után sorfalat „készít” a násznépből és mindenkinek kioszt egy csillagszórót, majd a meggyújtás után két oldalról „hidat” készítenek a vendégek és az alatt sétál vissza a tánctérre barátnőm a párjával. Mutatott pár fotót, ami ilyenről készült, és jaj, nagyon bántam, hogy ez nálunk kimaradt! Szóval konkrétan felvázolta az egész Nagy Napjukat és még tippeket, tanácsokat is adott a szervezéssel kapcsolatban, mindezt „ingyen”, mert nem tudhatta, hogy végül őt választják-e. De végül annyira egyértelmű volt, hogy ott a helyszínen eldöntötték, összebeszéltek, és jelezték is neki, hogy küldheti a szerződést, aláírják hamar! Szóval jól állnak a szervezéssel, és egyelőre nem paráznak túl semmit, remélem így is marad! A női ceremóniamesterük nyugtatja őket és segít, amiben kell, úgyhogy nagyon jó kezekben vannak! Így már ő is arra jutott, hogy megérti a hét év párkapcsolati kínlódást, most még nagyobb örömmel ünnepli a szerelmet!