Az örök reggeli kérdés: ki főzze a kávét? Ki ne veszett volna már össze ezen barátjával/ barátnőjével, férjével/ feleségével vagy potenciális partnerével? Az ébredés utáni időszak az egyik legveszélyesebb, ha egy kapcsolatról van szó. Az emberek nyűgösek, álmosak, és semmire sem vágynak jobban, mint egy bögre gőzölgő kávéra, és semmire sem vágynak kevésbé mint kávét főzni. Legalábbis én és a barátom így vagyunk vele.
Nálunk a kávéfőzés körüli veszekedés azonban már kezdett olyan szinten elfajulni, hogy sokszor egy ilyen összezörrenés után egész nap egymáshoz sem szóltunk. Ez pedig nem ideális.
Persze az alapprobléma nyilván mélyebben keresendő. Az igazság az, hogy mindketten elfoglaltak vagyunk, és kevés időnk jut a kapcsolatunkra. A beszélgetéseink az utóbbi időben kezdtek ellaposodni, és olyan mindennapi témák körül forogni, mint hogy mit fogunk vacsorázni, ki vásárol be, ki fog mosni és takarítani. Az életünk a feladatokról és nem az élvezetekről szólt.
De aztán elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy tönkremenjen ez a kapcsolat, és tenni fogok érte, hogy ne menjen tönkre. Úgy éreztem, itt az idő, hogy mindketten többet tegyünk a kapcsolatunkért, és úgy döntöttem, én leszek az, aki megtesz i az első lépést. Az első lépés pedig az volt, hogy vettem egy kávégépet. Tudjátok, azt a kapszulásat, amibe csak beteszed a kapszulát és már kész is a kávé. A tökéletes kávégépet az ajándék varázsló oldalán találtam, amit egy kollégám mutatott. Megláttam, és tudtam, ez lesz az az ajándék, ami fordíthat egyet a kapcsolatunk irányán. Az ajándékot mindenféle alkalom nélkül, meglepetésből adtam a barátomnak, vagy inkább a barátomnak és nekem, a kapcsolatunk javításának céljából.
Mindent kiterveltem. Éjszaka, míg a barátom aludt, én kilopóztam és kivettem a szekrényből a kávégépet, és a konyhapultra helyeztem, mintha mindig is itt lett volna. Majd, mikor megszólalt az ébresztő, álmosan rákezdtem a szokásos szövegre: „csinálj kávét!” A barátom erre, mint mindig, most is mérgelődni kezdett: „miért mindig nekem kell?” Aztán végül morcosan felkelt és kiment a konyhába. Ekkor utána surrantam, hogy lássam a reakcióját, amikor meglátja az új gépet. „Hát ez meg mi?” – kiáltott fel meglepetten. „Kávégép!” – mondtam, és be is nyomtam egy kapszulát, hogy megmutassam, hogy működik. „Van vagy tizenkét íz, mindegyik iszonyat finom, és fél perc alatt kész van egy csésze!” – énekeltem, és hamarosan a jókedvem a barátomra is átragadt. Pár perc múlva már ő is mosolyogva szürcsölte a kávéját, és elismerte, hogy tényleg nagyon finom, és hamar megvan.
Aztán előadtam neki, hogy az utóbbi időben úgy éreztem, ellaposodott a kapcsolatunk, és ez ellen akartam tenni ezzel a kis meglepetéssel. Meglepetésemre a barátomnak könnybe lábadt a szeme, és azt mondta, ő is érezte, hogy nincs minden rendben, és milyen jól esik neki, hogy kezdeményeztem. Azt mondta, ezentúl ő is jobban odafigyel a kapcsolatunkra. Megbeszéltük, hogy ezentúl minden héten egyszer elmegyünk, és csinálunk valami különlegeset. A hétköznapok pedig remélhetően kellemesebben fognak telni, úgy, hogy nem veszekedéssel kezdődnek, hanem egy finom kávéval, amit egy gombnyomással készítünk.
És igazunk is lett. Azóta nincs veszekedés abból, ki főzze a kávét, egyszerűen félálomban kisétálunk és benyomunk egy-egy kapszulát a kávégépbe. Sőt, a barátom valamelyik nap meglepett azzal, hogy felkelt kicsit korábban, hogy reggelit készítsen nekem. Úgy tűnik, a tervem bevált, és a gesztus, hogy tegyek valamit a kapcsolatunkért igazi lavinát indított be. Ebből is látszik, egy apróság is milyen nagy hatással lehet egy kapcsolatra.