A lány napelemes rendszerrel

Ki érezte már úgy, hogy amíg ő szingliként éli a mindennapjait, körülötte százával sorakoznak a boldog párok? És mikor ő van kapcsolatban, a szingliség páratlan függetlensége olyan csábító, és édes, mint a méz? Felesleges kérdezni, szinte mindenki tudja, hogy miről beszélek.

Már a gimnáziumban feltűnt, hogy körülöttem mennyi pár van. „Jól van, vége a sulinak, és mindenki kezdheti elölről. „- gondoltam én. Azóta azt hallom, hogy őt eljegyezték, a másik már férjhez ment, a harmadik gyereket vár. Remélem, nem kell elmondanom, hogy mit csinált a negyedik. És van, hogy a nálam fiatalabbakkal történik ez meg. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy vagy ők haladnak túl gyorsan, vagy én vagyok lemaradva. Nem tudom. De vicces, mikor a baráti társaságomban szinte mindenki kapcsolatban él. Néha rám nézve szomorú a helyzet, de van, hogy ők irigykednek, amiért én mennyi mindent megtehetek. Ez van. Előnyök, hátrányok. Mindenki dönthet.

Az egyik legjobb barátom a kapcsolat mellett döntött. Alig egy éve, hogy kijöttünk a gimnáziumból, már el is jegyezte az akkor már 2 éves barátnőjét. Mármint a kapcsolatuk volt kettő éves, nem a barátnője. Azóta már közös családalapításon, meg közös lakáson gondolkodnak. Ez mondjuk igen jópofa, mikor ott vagyok náluk, és olyan dolgokról beszélnek, mik nekem, aki a szinglik csodálatosan magányos pályáján mozog, eléggé messze vannak.

Múltkor épp a házról volt szó. A lány nagy családi házat szeretne, a srác pedig nem. A lány napelemes rendszerrel ellátott házat szeretne, a srác pedig nem. A fő, hogy megvan az egyensúly. Az egy külön téma egyébként, hogy hogyan sikerül ezt mind lerendezniük.

Szóval elkezdtek a napelemes rendszerről vitatkozni. Miért jó, és miért nem. A lány sok mindent elmondott róla (meglepően sokat tudott). Például, hogy a napelem egy félvezetőt (legtöbbször szilíciumot) tartalmazó eszköz. Fotovoltatikus jelenségen alapszik a működése. Az elektromágneses sugárzást (vagyis a foton energiát) villamos energiává alakítja át. A sugárzás elnyelődésekor töltött részecskét generál (ami persze mozgásképes), ezeket az eszközben elektrokémiai potenciálok, vagyis az elektron kilépési munkák különbözőségéből adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít, tehát létrejön az elektromos áram. Azt hiszem pontosan idéztem. Ígérem, többet nem teszem. Erre a srácnak a véleménye (most is) az volt, hogy: drága. Ekkor a lány előhozakodott a számológép példájával. Azokon is apró napelem cellák vannak, és mivel nem csak a természetes, hanem a mesterséges fénnyel is megfelelő árammal látja el, több évtizedig is jól működik. „Drága”- hangzott a már ismert válasz. Erre a lány felvilágosította, hogy nem feltétlenül drága, az az anyagtól függ, amiből készül. Például a szerves anyagokból előállított napelem olcsó, viszont a hatásfoka csak 2-5%. Ami azért nem olyan, mint a gallium-arzenid vegyület alapúak. Ezeknek 46%-os is lehet a hatásfoka. „Akkor meg miért éri meg?” –ez volt a válasz erre.

Hiába a lány érveinek, a srác akkor sem hajlott az ötletre. Abban igaza van, hogy akkor éri meg, ha jó a hatásfoka, viszont azok tényleg drágábbak. De! Ki lehet számolni, hogy mennyi idő után térül meg a befektetett összeg. Ezt majd ők eldöntik. Én ahogy írtam, messze vagyok még ettől.