Párkapcsolatuk egyik nagyon szép időszaka az első gyerek születésére való felkészülés volt. Azt kell, hogy mondjam, hogy szinte semmilyen akadályba nem ütköztünk ebben az időszakban, vagy ha igen, akkor is apróságokról volt szó. Mondjuk, könnyű nekem beszélni, hiszen én voltam a terhes, és ez által privilégiumokat élvezhettem. Például, körülbelül az ötödik hónap után minden nap kérhetem egy lábfej masszázst, nem kellett egyáltalán vásárolni járnom, és hetente egyszer (főleg hétvégén) a párom elvállalta a főzést. És ez most csak néhány, ami eszembe jut. De a leges legnagyobb dolog, amit értem, vagy inkább értünk tett ebben az időszakban, az a babakocsi megvásárlása volt.
Mivel a gyerekvállalás előtt már két évig házasok voltunk, és tudatosan készültünk a kicsi érkezésére, ezért ennyi idő alatt sok mindennel volt időnk foglalkozni. Több könyvet is vásároltunk gyereknevelés témába, elkezdtünk meg- és újra ismerkedni a gyerekirodalommal is, hogy majd tudjuk, hogy mit adjunk a gyerek kezébe. Közben pedig berendeztük a gyerekszobát is. Csak maga a terhesség nem akart túl könnyen összejönni. Na de, amikor valahogy mégis sikerült, és már hét hónapos terhes voltam, akkor jöttem rá, hogy a sok készülődés közben egy teljesen banális, de annál elengedhetetlenebb eszközt felejtettünk ki a nagy drukkban: a babakocsit!
Még az esküvőnk előtt, amikor csak az eljegyzés volt meg, egy baráti összejövetelen találkoztam először (szerencsére azóta is utoljára) az akkor még csak vőlegényem tinédzserkori exével, aki kisbabával volt. Az öt hónapos kis csoda egy gyönyörű és praktikus babakocsiban volt, emlékszem, hogy a nő mennyire nem győzte dicsérni a kocsit. Szóval, amikor rájöttünk, hogy még nem vettünk babakocsit, csak annyit tudtam mondani, hogy én is pont olyat akarok, csak legyen más színe. Egyébbel nem nagyon tudtam törődni, eléggé megviselt a terhesség, nem volt már kedvem vásárolgatni. Örültem, hogy minden egyebet előre elintéztünk.
A férjem vissza nézte az összejövetelen készült képeket. Sajnos egyik képen sem látta a márkáját a kocsinak, hiába nagyított rá, úgyhogy tűt a szénakazal módjára elkezdte keresni az interneten. És mekkora pechje volt! Nem is kellett sokat keresgélnie, mert a babakocsik.hu oldalon szinte azonnal megtudta, hogy ez egy Kunert babakocsi. Megmutatta a választékot, én kinéztem egy csokis és bézs színű darabot és ő meg is rendelte. Ingyen ki is szállították nekünk pár napon belül.
Hát, higgyétek el nekem, hogy a férjem exje nem csak össze, vissza fecsegett, amikor a babakocsit dicsérte. Nagyon jó és hasznos darab, most már a második gyerekemet is ebben sétáltatom. El is mondom, hogy mit érdemes tudni róla.
Először is, ez egy több funkciós babakocsi. Ez azért hasznos, mert nem kell minden alkalomra más és más kocsit vásárolni, majd azokat cserélgetni. Valamint, a gyerek babakocsit igénylő évein keresztül végig használható: pár hónapos babától egészen a két, három éves gyerekig. Először is, van a mózeskosár része a kocsinak: ez való a kisbabáknak, ebben kell hordozni őket. Amitől még inkább figyelemre méltó ez a mózes rész, az az, hogy keményített háttal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a babakocsitól is függetlenül lehet használni. Csecsemő korában, a mi kis Jázminunkat mindig ebben taszítottuk át a nagyszülőkhöz (nem autóztunk a friss levegő miatt), aztán csak levettük a mózes részt, bevittük magunkkal és abban hagytuk a gyereket.
Aztán ott van az autós hordozó nevezetű rész, valamint a sportos hordozó. Ezekről nincs mit sokan mesélnem: hosszabb sétákra mindig az autós hordozóban vittük Jázmint, és visszük most Kálmánt is. A sportos hordozó pedig főleg akkor nyújt nagy segítséget, amikor már nagy a gyerek, nem szükséges szemből nézned őt, sőt, ő örül, hogy végre nézelődhet és biztonságosan felfedezheti a világot, de még mindig túl pici ahhoz, hogy hosszú távon ott totyogjon melletted. Egyébként a sportos hordozót és az autós hordozót is fel lehet szerelni menetiránnyal, vagy azzal szemben is. Ezzel mondjuk én sokat nem foglalkoztam, megvoltak a jól bevált irányaim, és a gyereknek is fontos a megszokás.
Ez a típusú babakocsi egyébként kiváló a nehezebb terepekre is. Én már csak tudom, hiszen a nagyszülők és köztünk a járda igazi folt hátán folt, vagy épp még csak befoltozva sincs. És mégis, a kiváló rugózásnak köszönhetően, ha a gyerek elaludt útközben soha fel nem ébredt azért, mert zavarta volna a túl sok zötykölődés.
Szóval, így alakult a mi kis családunkban a babakocsi vásárlása. Jázmin születése után, új szülőként azért akadt némi gondunk egymással, ellentétben a terhesség idejével, de ezt talán majd egy másik bejegyzésben mesélem el. Végül, szerintem egyértelmű, hogy a stresszes és fáradt emberek néha összekapnak. Mindenesetre, a babakocsival nem volt soha gondunk, egy árva pillanatra sem okozott nekünk nehézséget, csakis segítette a nehéz mindennapjainkat.