Egy megértő társ a generációváltásban is segít, ha arra van szükség

Amióta csak az eszemet tudom, apám majdnem minden idejét a vállalkozása menedzselésébe, egyengetésébe ölte. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy anyám nevelt, mert apámat más kötötte le. Éppen ezért volt számomra kevéssé vonzó, amikor fater egyszer csak elém állt, és azt mondta, hogy menne nyugdíjba, vegyem át a cégét. Természetesen hallani sem akartam róla, hiszen az ő életének a nagy részét már felemésztette, miért kéne nekem is feláldoznom az én hátralévő időmet emiatt? Persze rettentően megsértődött emiatt, de szerintem érthetőek az érveim, nem értem, miért kell sértett kisiskolásként viselkedni. Ha a feleségem nem talál rá a https://generaciokpartnere.hu oldalra, akkor talán sosem békültünk volna ki apámmal még annyira sem, amennyire sikerült, pedig így sem volt könnyű dolgunk.

A munkamánia szerencsére nem egy örökletes dolog, az kialakul az emberben. Neveltetés, szociális közeg, pénzhajhászat, bármi lehet a kiváltó oka. Akármennyire erőlködtem is, egyszerűen nem bírtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy apám helyét átvéve innentől kezdve nekem se legyen se nappalom, se éjszakám, és még a családomra jutó kevés időt is inkább munkával töltsem. Ez az ő élete volt, én másmilyent szeretnék. Az, hogy sok pénz jön belőle, nem kárpótol az elvesztegetett időért, vagy hogy az én gyerekeim is úgy nőjenek fel, hogy csak képen látom őket. A pénz önmagában semmit sem ér, ha még kihasználni sem tudod. Éppen ezért tiltakoztam annyira az apám elképzelése ellen, és ha nincs mögöttem a feleségem, hogy az éles eszével és a találékonyságával támogasson, akkor talán örökre meg is szakadt volna köztünk a kapcsolat.

Sokat panaszkodtam neki az egészről, bár igyekeztem a lehető legjobban megkímélni, ettől függetlenül valószínűleg észrevette, hogy valami nem stimmel. Az ilyesmit a társa elől nem titkolhatja az ember tartósan, előbb-utóbb fel fog tűnni, hogy valami nem oké. Próbáltam úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne, de nem sikerült. Újra és újra előkerült a téma, én pedig minduntalan felidegesítettem magam rajta. Végül nem bírta tovább, és azt mondta, hogy ide segítség kell. Mondtam neki, hogy ha ismer egy dzsinnt vagy egy istent, akkor szóljon az érdekünkben, mert már körülbelül csak ilyen segítségben bízhatunk. Nem mondott semmit, de egy ideig nem firtatta a témát.

Némi idő elteltével viszont odahívott maga mellé a géphez, és megmutatott egy weboldalt, amit talált. Egy speciálisan generációváltással foglalkozó cég oldala volt, akik arra szakosodtak, hogy az ilyen ellentéteket, mint például az apámé és az enyém, elegyengessék, gördülékenyebbé tegyék a folyamatot. Jól emlékszem az oldalra, https://generaciokpartnere.hu volt a címe, és elsőre megvettek már a megjelenésükkel és az üzenetükkel is. Gondoltam, ha ők nem tudnak segíteni, akkor már tényleg csak isteni közbeavatkozásban reménykedhetünk. Felkerestem hát őket, és elmondtam a helyzetet. Volt már dolguk ilyesmivel, semmi újdonságot nem kínált nekik a történetem, ettől függetlenül azt mondták, hogy valószínűleg tudnak segíteni. Zene volt füleimnek ezt hallani!

Sajnos a tárgyalások nem mindig mentek olyan simán, mint azt vártam, a https://generaciokpartnere.hu munkatársainak minden jó szándéka ellenére sem. Apám elég kemény fejű ember, nagyon, de nagyon nehezen vehető rá bármiféle kompromisszumra. Azonban a kemény munka és a befektetett energia, győzködés, alkudozás, észérvek, rábeszélés sikerrel járt. Végre valahára belátta, hogy nem leszek hajlandó folytatni, amit ő csinált, és azzal, ha eladja a cégét ő is sokkal jobban jár, mert még egy kis pénzhez jut a visszavonuláshoz. Mivel én nem szerettem volna, hogy megőrüljön abba, ha átveszem és utána én adom el, így sokkal jobban járt mindenki, hogy ő teszi meg. Sosem gondoltam volna, hogy valaha sikerül ennyire megpuhítani, de ez is bizonyítja a https://generaciokpartnere.hu rátermettségét és hozzáértését!