Egy barátnőm nemrég elkezdett társkereső oldalon ismerkedni. Mindig tőlem kér párkapcsolati tanácsokat, és én készséggel segítek is, amiben csak tudok, de azért van olyan eset, ami az én tudományomat is meghaladja. Már évek óta inkább alkalmi kapcsolatai vannak, igazi művészlélek, aki nehezen találja a párját. Nem is csodálkozom rajta, hiszen nagyon különleges lány. Imád festeni, ezt is tanulja, és olyan a stílusa, amit az emberek vagy egyből nagyon megkedvelnek, vagy inkább visszahúzódnak tőle. Őt nehéz megismerni, mert elsőre viszonylag zárkózottnak tűnik, ez pedig sok embert megijeszt. Pedig belül egy szerető, hihetetlenül kedves és kreatív ember lakozik, de hát nem mindenki lehet annyira nyitott, hogy egyből közvetlen tudjon lenni tök ismeretlen emberekkel. És szerintem ez így van jól. Majd ha egyszer megtalálja azt, akivel igazán szükségük van egymásra, akkor az tudni fogja, hogy az ember nem az első látszaton múlik, és talán a barátnőm is majd úgy tud viselkedni azzal az emberrel, hogy az nem tűnik zárkózottságnak.
Meggyőződésem az, hogy nem mindig azzal van a baj, hogy akik együtt vannak, rosszul bánnának egymással, hanem azzal, hogy nem tudják felismerni, mindenkinek másak az igényei, és hogyha én azokat az embereket szeretem, akik túráznak, sportolnak és imádnak világot látni, akkor hiába próbálok meg egy otthonülős könyvmolyt ilyenné varázsolni, nem fog menni, és ezt nem is várhatom. Szerintem először a saját igényeinket kéne felismerni, és akkor már nem is lenne olyan homályos és sötétben tapogatózó dzsungel a választás. Szerintem a barátnőm nagyjából már rájött, mire van szüksége. De a múltkori pasi, akivel találkozott, eléggé melléfogásnak bizonyult.
Amikor találkoztak, akkor még egy beszédes, jó kedélyű, szimpatikus srácnak tűnt, aki egyszerűen csak szereti hallani a saját hangját, ami nem baj. De a vacsora első fél órája után kezdett kibontakozni az is, hogy van egy szenvedélye, és 80%-ban ez alkotja az agyműködését, beszédtémáit. Ez pedig az autók, motorok, és minden ezzel kapcsolatos dolog. Szóval innentől kezdve két órán keresztül arról beszélt a barátnőmnek, hogy neki milyen kocsija, abba milyen olaj kell, és egyáltalán milyen benzint éri meg használni, és a diesel miben különbözik ettől. Aztán egy weboldalat mutogatott, hogy ott mennyire jó dolgokat lehet kapni, és hogyan van rendszerezve, van itt hűtőrendszer folyadék és autós szűrők, kerti gépolajok és motorkerékpár, de még teherautó motorolajok is, sőt, még xado adalék is kapható!
Ez önmagában öt percben elmondva még érdekes is lett volna a festő barátnőm számára, de órákon keresztül azért nem örült a témának. Mindenesetre, amikor megkérdeztem, miről beszélgettek, komplett felsorolást kaptam a weboldal menüstruktúrájából, hogy milyen kenőzsír és fékfolyadék kapható ott. A kedvenc szó azért a xado adalék maradt, és szállóigévé is vált nálunk. Hogyha randizik valakivel, akkor csak megkérdezem, hogy volt nála xado adalék? Ami az izgalmas témát jelenti. Ha nem volt, akkor már egyből tudom, ez nem fog összejönni. Ez lett a mi kis belső poénunk, amit az autóőrült srácnak a sok motorral kapcsolatos információn kívül köszönhetünk. Mert persze nekem is továbbadta a barátnőm a tudást, nehogy kimaradjak.
Az olajokkal és autós eszközökkel foglalkozó bolt egyébként tényleg jó, három is van belőle Pesten, szóval bármikor kell valakinek ajánlani egy közeli boltot, tudom, mit mondjak. Meg akkor is, ha azt kérdezik, automata váltóhoz nem tudom-e, hol kapható olaj. Ezt eddig persze még nem sokan tették fel kérdésként, de a biztonság kedvéért az információ el van raktározva. Mindenestre a tanulság ebből az egészből az volt, hogy egy unalmas randiban is meg lehet találni a hasznos dolgokat, és hogy nem érdemes sokáig elhúzni azt, amikor látjuk, hogy a másiknak elképesztően más irányba húz a személyisége, szíve, érdeklődése. Ha nincs közös pont, akkor van, amit el kell engedni, hogy mindannyian azt az embert találjuk meg, aki kiteljesít minket, és kihozza belőlünk a rejtett képességeket, ne azt, aki megváltoztatni akar.