Azt mondják, egy építkezés vagy megerősít, vagy tönkretesz egy kapcsolatot. Szerencsére nálunk az előbbi történt. Egyetlen egy vitás kérdés volt közöttünk, minden másban meg tudtunk egyezni. Tudtuk mind a ketten, hogy meleg hangulatú, de egyszerű berendezésű nappalit szeretnénk, funkcionális, nem túl nagy konyhát és abban is hamar megegyeztünk, hogy a hálószobában nem lesz Tv. Az egyetlen helység, amiben viszont nagyon nehezen tudtunk megállapodni, az a fürdőszoba volt.
Az én elképzelésem az volt, hogy francia stílust keverjünk a modern vonalakkal, de mégis, összhatásában régies stílusú legyen, míg a párom azt képzelte el, hogy követjük a nappali stílusát és egyszerű vonalakkal, egyszerű bútorokkal, egyszerű fürdőszobát építtetünk. Először még kedvesen próbáltuk egymást meggyőzni, sokat nevettünk is rajta, hogy hogyan győzködjük egymást, de aztán kezdett eldurvulni a helyzet. Bár azt mondják, háborúban és szerelemben mindent szabad, és nálunk most mind a két helyzet fennáll, még sem volt túl ízléses a páromnak az a húzása, mikor hazaállított 10 kapron csempével, hogy ő azt kiválasztotta és megvette. Olyan dühös lettem, hogy paprikavörösre változott a fejem egy pillanat alatt. Üvöltöttem is vele, ha jól emlékszem, pedig ez aztán egyáltalán nem szokásom. Úgy rémlik, ennek hatására hozta azt a döntést, hogy visszaviszi a csempéket az üzletbe.
Napokig síri csend és hullaszag volt otthon, ő nem mert megszólalni fürdőszoba témakörben, én meg nem akartam inkább, hogy ne mélyítsem a konfliktust.
Mikor elült a por, megpróbáltam vele beszélni, de ismét vitába torkollott a téma. Sajnos túl sok idő volt, mire rájöttem, hogy abból, hogy mindenki a saját igazát hajszolja, sosem lesz kompromisszum. Kerestem hát egy fürdőszobás weboldalt, ahol sok ötletet találtam, és némelyikük, bár távol állt az eredeti elképzelésemtől, egészen megtetszett. Este, mikor hazajött a párom, elé tártam, hogy nekem mik tetszenek, és végül megegyeztünk egy olyan köztes megoldásban, ami mind a kettőnknek megfelelt.
Aznap éjjel ismét nyugodtan aludtunk mind a ketten és éreztük, hogy a konfliktus megerősítette szerelmünket. Nem tudom, hová fajult volna a vita, ha nem hozom meg azt a döntést, hogy engedek, nem tudom, hogy ő engedett volna-e, és ez már nem is fog kiderülni. A lényeg, hogy a konfliktus hamar megoldódott, és bár a fürdőszoba egyikünk határozott választását sem fogja tükrözni, végül megbeszéltük, hogy örülünk neki mind a ketten, hogy így lett. Ugyan is ez nem az én és nem az ő, hanem a mi közös fürdőszobánk, ami nem olyan lesz, mint én, és nem is olyan, mint ő, hanem olyan, amilyen mi ketten, együtt vagyunk.