Kíváncsi szemek, lehengerlő mosoly, dús haj, napbarnított bőr, erős, határozott kézfogás, magabiztos megjelenés, kiváló stílusérzék. Egy vakító színű rúzs, vidám nevetés, jól beállított frizura, finom illat, jó humor, egy markáns vélemény intelligens megfogalmazása, egy mély beszélgetés, vagy akár csak egy pillantás. Téged mi vesz le a lábadról?
Amikor először találkozunk valakivel személyesen, sokkal több tényező befolyásolja a kialakult véleményünket, mint ahogy azt gondolnánk. Kutatások szerint elég pár másodperc, hogy valakiről eldöntsük, hogy szimpatikus-e számunkra, vagy nem. Persze ez idővel változhat pozitív, és negatív irányba is. Nem egy olyan történetet hallottunk már, és tapasztaltunk már mi magunk is, hogy az illetővel kapcsolatban igen bizakodóak voltunk, aztán később már máshogy láttuk a dolgokat, és ez bizony fordítva is megeshet. A legtöbb gyerekkori barátság is így kezdődik el; az illető rendszerint nagyon unszimpatikus a másiknak. Már csak azért is, mert szebb szoknyája van, pirosabb autója, vagy a babaházán még modern napelem is van, természetesen kocsibeállóval, és rózsaszín konyhával. Aztán kiderül, hogy egészen jól el lehet vele játszani. Kölcsön lehet kérni azt a napelemes játék házat, közösen is tudunk vele játszani, aztán évek múlva ki tudja – mind a ketten olyan házban élünk majd, amin van napelem. Kamasz korban is gyakori eset, de később, felnőttként is előfordulhat, hogy az a bizonyos gonosz főnök sokkal melegszívűbb, mint azt gondoltuk volna, a szomszéd néni egyáltalán nem zsémbes, csak épp rossz passzban volt, amikor összefutottunk vele a lépcsőházban, és ránk szólt, hogy miért hordunk be ennyi sarat. De az a félénk lány is lehet a legnagyobb partiarc az irodából, csak a munkában nem szeret annyira vegyülni, és idegenekkel beszélgetni, egyébként meg imád társasági életet élni. Természetes dolog, hogy minden környezetben máshogy viselkedünk, és az is, hogy előítéleteket gyártunk. Akkor van baj, hogyha nem adunk esélyt senkinek, hogy megváltozzon a véleményünk velük kapcsolatban, nem szánunk arra időt, hogy megismerjük az adott személyt, és a negatív kritikáinknak hangot is adunk, alaptalanul megbélyegezve az illetőt. Vagy esetleg pont fordítva – naiv módon megbízva valaki olyanban, akiben nem kellene. Egész kapcsolatok, vagy akár még kapcsolatrendszerek is szétbomolhatnak egy ilyen hirtelen döntés miatt. Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban helyesek-e a megérzéseink, amik egyébként teljes mértékben nem mindig – sőt, általában nem – tökéletesek.
Érdekes, hogy a nőknél, és a férfiaknál különbözik az az időtartam, ameddig megállapítják, hogy rokonszenvesnek, vonzónak, vagy ellenszenvesnek, taszítónak találják-e azt a nemű egyént, – ellenkező, vagy azonos neműt – akihez vonzódnak. A szexuális vonzalom nagy szerepet játszik abban, hogy kit tartunk szimpatikusnak, és kit nem. Emiatt a jelenség miatt az illatokat, azon belül is a feromonokat is okolhatjuk.
Biztos hallottunk már a feromonokról. Úton útfélen belebotolhatunk különböző cikkekbe a témában, mint a feromonok fontossága és a párválasztás összefüggése. Számos tanulmány készült, alátámasztva a jelenség tudományos voltát, és részletezve az elméletet, bebizonyítva biológiai hátterét, kísérletek pontos leírásával, kutatásokkal szemléltetve, azok taglalásával. Igen érdekes, ajánlom, hogy nézzen utána, akit érdekel, igen hasznos tudást szerez vele az, aki utánaolvas.
Ezek az anyagok olyan, a levegőben terjedő kémiai anyagok, amiket a testünk bocsát ki, és tudat alatt érzékeljük csak őket. Ha valakinek finom illata van szerintünk – és itt most nem az új méregdrága parfümre, az öblítőre, a frissen mosott ruhára, vagy a samponra, balzsamra, kölnire, dezodorra kell gondolni, hanem az egyén bőrének egyedi illatára – akkor az nagy valószínűséggel tőlünk nagy mértékben eltérő génállománnyal megáldott egyed, és mivel a természet a különbözőségre törekszik, így jelez, hogy bizony vele érdemes lenne géneket cserélni, mert az utód nincs annak a veszélynek kitéve, hogy esetleg vérfertőzés áldozata lesz. Ezért is nem vonzódunk a testvéreinkhez, unokatestvéreinkhez, akikkel a rokoni kapcsolat, és több a hasonlóság, mint a különbség.
Az első benyomás, az előítéletek mind-mind egészen evolúciós, és biológiai gyökerekig vezethetőek vissza. Régen, amikor még mammutokra vadásztunk, és mindenki veszélyt jelenthetett ránk, már a távolból meg kellett tudnunk állapítani, hogy aki felénk közeledik, vajon milyen szándékkal érkezik a territóriumunkba. El akarja lopni tőlünk a megszerzett élelmet? Esetleg a lakhelyünkre, gyermekeinkre pályázik? Nem teketóriázhattak, már száz méterről meg kellett tudni mondani, készen kellett állni az esetlegesen bekövetkező harcokra.
Ebben pedig a szemünk volt segítségünkre. Hogyha az a valaki túlságosan nagy mértékben különbözött tőlünk, nagynak, erősnek nézett ki, jogosan kezdhettünk el félni tőle. Ha nyüzüge volt, nem kellett attól tartani, hogy lever minket fél kézzel, vagy elszalad az éppen megterített asztalról elvitt, ínyenc mammutcombbal tányérral együtt, leszakítva a terítőt, és összetörve a nagyi kedvenc vázáját, mert valószínűleg – egészségtelen kinézetéből fakadóan – nem lehet ereje teljében, hogy egy ilyen tettet végrehajtson. Ennek ellenére a falkába sem vehettük be, mert aki eddig nem volt képes gondoskodni magáról, az a csapat teljesítményét is rontaná azzal, hogy segíteni kell neki életben maradni. Szóval az sem volt jó, valaki sokkal jobb nálunk, és az sem, ha sokkal rosszabb. Míg a párválasztásban a biológia a különbözőségen, addig a szimpátia a hasonlóságokon múlik.
Az, hogy hogyan viselkedünk az első pár másodpercben, nem csak a párválasztásban, és a barátkozásban releváns, hanem az üzleti életben, és egyéb fontos, és kevésbé fontos kapcsolataink kialakításakor is döntő szerepet játszik. Éppen ezért esszenciális, hogy minél hamarabb elsajátítsunk olyan praktikákat, amivel megkönnyíthetjük a saját dolgunkat, és ezáltal másokét is. Ki ne akarna mindenkinek szimpatikus lenni? Azonban mielőtt belekezdenénk, lényeges leszögezni, hogy ez egyrészről lehetetlen, másrészt pedig teljesen felesleges. Ha folyamatosan azon görcsölsz, hogy mindenkinek megfelelj, a túlzott maximalizmussal, és teljesítménykényszerrel pont az ellenkezőjét éred majd el annak, mint amit eredetileg szerettél volna. Művinek fogsz tűnni, olyan hatást keltesz majd, mint aki nincs magával megelégedve, mint aki túlságosan próbálkozik, és ez pedig minden, csak nem szimpatikus mások számára. A tenyérbemászó stílus, a folyamatos kényszeredett vigyorgás taszító. Az ismerkedésben elengedhetetlen a lazaság. El kell tudnod fogadni, hogy nem fog tetszeni mindenkinek a személyiséged, a külsőd, és nem fogja mindenki értékelni, amit mondasz, és ezzel nincs semmi baj. Ez így természetes. Gondolj bele – fordítva is igaz, nem tudsz minden emberrel azonosulni, nem tudsz mindenkivel mindenről beszélgetni, és nem mindenki munkássága érdekel annyira, hogy elhallgasd órákig.
Tehát az első lépés az, hogy, el kell lazulnod. Tudatosítanod kell magadban, hogy minden kompetenciád megvan ahhoz, hogy jó benyomást kelts. Az egészséges önbizalom a kulcsa mindennek. Ha szereted magad, azt mások is észre fogják venni, és ha nem, azt is. Ha te nem bízol magadban, nem kedveled, és értékeled a saját értékeidet, ki fogja helyetted? Légy önmagad, és engedd meg magadnak a hibázás lehetőségét. Légy kedves, de határozott, és lényegre törő.
A hatásos bemutatkozás alapja az erős, de nem túl szoros kézfogás, érdemes tisztában lenni az etikettel. Az általánosan elfogadott rend szerint, a nőnek a férfi köszön előre, akkor is, ha nagy a korkülönbség. Egyéb esetekben is mindig a fiatalabb kezdeményez az idősebb felé, alacsonyabb rangú a magasabb rangú felé, nőtlen vagy hajadon pedig a nőst vagy férjezettet üdvözli előre. A túl markáns szorítás azonban dominancia jele, te pedig senkinek nem szeretnéd azt üzenni tudat alatt, hogy jobbnak gondolod magadat nála. Az ergya, túl laza sem jó, az azt mutatja, hogy visszahúzódó, határozatlan vagy, ami szintén rossz pont.
Elmulasztani a bemutatkozást nem ajánlott, hanyagságra utal, és azt sugallod vele, hogy semmibe veszed az illetőt, vagy nem vetted észre, ami egyenesen borzasztó nagy illetlenség. Olyan társaságban, ahol több az ismeretlen, először a már ismerős embereket illik üdvözölni, és aztán a többieket.
A magabiztosságodat növelheti egy neked tetsző illat, válassz olyan parfümöt, ami egyedi, és illik hozzád, kiegészíti a személyiségedet. Ez egyrészt erőt adhat neked, másrészt az illatok nagyban befolyásolják tudat alatt, hogy kire emlékszünk, és kire nem. Azonban arra figyelj, hogy ne permetezd be magadat annyira, hogy kilométerekről is érezni lehessen, mert az egyenesen taszító, meg egyébként is elnyom minden más illatot.
Légy emellett ápolt, mindig figyelj az ízléles megjelenésre. Ha nem is tökéletes az öltözeted, mindig legyél tiszta, rendezett. A hajad, a körmöd, és a cipőd sokat elárul arról, mennyi időt fordítasz magadra. A külsőd nem minden, de tükrözi a belső elégedettséget, és harmóniát. Egy jól megválasztott, előnyös összeállítású öltözék jó benyomást kelt, ha jól érzed magad benne, és kényelmes, nem fogsz benne feszengeni, az pedig szintén segít abban, hogy nyugodt, és összeszedett légy, és tudj arra koncentrálni, ami ténylegesen fontos – arra, akivel találkozol. Ha nem azzal kell foglalkoznod, hogy túl rövid a szoknyád, vagy kényelmetlen az új cipőd, mert feltörte a sarkad, vagy túl szoros a mellényed, sokkal könnyebben helyt fogsz tudni állni új helyzetekben.
Tehát a kisugárzásod igen fontos. Ha rendben vagy magaddal, vidám leszel, és kedves másokkal, őszintén. Egy kedves mosoly, egy jól elejtett, humoros mondat a jó hangulat megalapozója. Ha azt látják mások, hogy jól érzed magad, hozzád akarnak majd tartozni, mágnesként fogod vonzani őket. Kíváncsiak lesznek, vajon mi a titkod, mitől vagy ilyen boldog, és nyugodt, mindenki a közeledben akar majd lenni.
Ha már bemutatkoztál, legyél érdeklődő. Tegyél fel kérdéseket, az emberek boldogan fognak majd válaszolni. Ha azt érzik, hogy valaki kíváncsi rájuk, automatikusan szimpatikusnak fognak tartani. Ennek meghatározott pszichológiai háttere van, amit nem érdemes most pontról pontra elemezni, és mélyen belemenni, hiszen egyértelmű, hogy az ember narcisztikus hajlama az alapja. Az ismerkedés lényege, hogy ha te vagy az aktív fél, könnyebben megnyílnak neked mások. Az emberek szeretnek magukról beszélni, és ha azt látják, hogy valakit érdekel, amit mondanak, akkor ettől boldogak, jól érzik majd magukat. A türelmesség, figyelmesség, és a kitartó hallgatói képesség mindig nagy előny.
Tarts szemkontaktust, ezzel is mutathatod, mennyire figyelsz a másikra. Egy elkalandozó tekintet unalmat enged feltételezni.
Hogy ezt miképpen tudod átvinni a gyakorlatban a romantikus ismerkedésre?
A nőknek kevesebb idő is elég, hogy eldöntsék, számukra vonzó-e az adott férfi. Ha nem tetszel neki, azt már az első két másodpercben eldöntötte, ez ellen pedig nem igazán tudsz semmit tenni, hiszen teljesen relatív. Ha azonban vonzónak talál, jobban érdekli majd a személyiséged, és az igazi próbatétel csak ott kezdődik.
Egy férfinek kevésbé számít, hogy mit csinál a nő, biológiai okokból kifolyólag a külső sokkal meghatározóbb számukra. Egy szép, egészséges arc, és test az utódok kihordásával, és nevelésüknek képességével van összefüggésben, míg az erősebbik nemnél a rátermettség, a reflexek fontosak, hiszen ezen tulajdonságok biztosítják, hogy az illető mennyire jól fog tudni gondoskodni gyermekeiről. Ezek a dolgok mind belénk vannak kódolva.
A huszonegyedik században van egy olyan plusz tényező, ami elősegítheti, és ugyanakkor viszont meg is nehezítheti az ismerkedést. Ma már kevés olyan individuum van, aki nem rendelkezik valamilyen szociális média fiókkal az online térben. Ez az a bizonyos nulladik lépés, amivel felmérjük egymást. A különböző randi applikációkon létrehozott profilokon azt írunk le magunkról, amit akarunk, és csak azt, amit szeretnénk, hogy tudjanak rólunk. Feltölthetjük a legelőnyösebb képeinket, használhatunk filtereket, ha akarjuk, teljesen másnak mutathatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Akarva akaratlanul ellenőrizgetjük egymás adatlapját, amik sokkal többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk, ezért érdekes odafigyelni, mit osztunk meg magunkról, és milyen formában.
A pozitív mellékhatások közé tartozik, hogy egy randevú, vagy beszélgetés előtt már olyan információkkal lehetünk gazdagabbak a másikról, amik elősegítik gördülékeny ismerkedést. Hamar kiderül, hogy mennyire közös az érdeklődés, amiből meg könnyen ki lehet következtetni, hogy működni fog-e az adott, még csak nem is bimbózó kapcsolat.
Gondot szokott okozni az első randevú helyszínének kiválasztása. A virtuális világból megszerzett tudással ellenben könnyen kikövetkeztethetjük, minek örülne a másik, hol érezné jól magát, ezzel is a kedvében járva partnerünknek, és jó pontot szerezve nála.
Példának okáért nőként ne ajánljuk fel, hogy menjünk együtt focimeccsre, hogyha ki tudjuk nyomozni, hogy a kiszemelt pasi egy másik csapatnak szurkol. Egy zsúfolt, hangos meccs amúgy sem a legtökéletesebb választás. Egy csöndes, nyugodt kávézó sokkal jobb opció, ahol könnyen egymásra tudtok hangolódni, halljátok a másikat. Ha férfiként utánanéztél, és láttad, hogy a lány érdeklődik a környezettudatosság iránt, célszerű például olyan helyre vinni, aminek áramellátását napelem működteti. Már is meglesz a közös téma, amivel tudsz indítani, és örülni fog neki, hogy ennyire figyelsz rá. Ha értékeli, biztos lehetsz benne, hogy megnyerted magadnak – természetesen ha az együtt eltöltött idő is jó hangulatban telt.