Érdemes megpróbálni?

Kedves Ágnes!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam a Szívtárs oldalra, és reménykedem, hogy Ön tudna nekem tanácsot adni.

A problémám sablonosnak tűnik, mégis nagyon örülnék, ha leírná a véleményét.

Fiatal, 20 éves lány vagyok, a barátom (24) nemrég szakított velem. Igaz, csak öt hónapot voltunk együtt, mégsem tudom feldolgozni a történteket. Minden rendben volt, aztán egyik napról a másikra elhidegült tőlem, majd rövidesen szakított is, azzal a szöveggel, hogy "nem illünk össze", és már nem szerelmes.

Jól gondolom, hogy az előbbi indok nem valós? Ha valóban olyan különbözőek lennénk, mint állította, már az első hetekben kiderült volna, nem?

Azért olyan fájdalmas nekem ez az egész, mert lehetőségem sem volt rá, hogy elmondjam Neki, hogy én mit érzek. Mielőtt őt megismertem, épp hogy kilábaltam egy közel négy évig tartó viszonzatlan szerelemből, ami a hosszú idő ellenére talán csak egy kamaszos bolondság volt, de természetesen így is megviselte az érzelmi életem. Ezáltal a szóban forgó volt kedvesemben nehezen bíztam meg, és nehezen szerettem belé, nehezen hittem el, hogy engem is szerethet valaki... és mire úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy én is szerelmet valljak, ő szakított, és közölte, hogy már nem szeret.

Tudom, legalábbis remélem, hogy előbb-utóbb sikerülne túltennem magam ezen, ám egyelőre képtelen lennék elviselni a tudatot, hogy örökre elvesztettem, már a gondolat is fizikai fájdalmat okoz, képtelennek érzem magam tőle az életre. Ezért nem akarom még feladni, ezért akarom megpróbálni visszahódítani, hátha még nincs veszve minden, és boldog lehetnék vele. 

Több véleményt találtam az interneten, illetve kaptam ismerősöktől. A konkrét kérdésem az lenne Önhöz, hogy melyikkel ért inkább egyet: beszéljek vele az érzéseimtől (van aki úgy véli, az volt a baj, hogy az ex azt hitte, én nem érzek semmit iránta, nem értékelem őt stb.), vagy ezzel csak méginkább eltávolítom őt magamtól, és hatásosabb lenne, ha egyszerűen mindig remek formában lennék, vidáman és a lehető legcsinosabban, amikor látna, hogy rájöjjön mit veszített?

Tisztában vagyok vele, hogy a legvalószínűbb, hogy a döntése végleges, de még meg akarom tenni, amit csak lehet, hogy le tudjam tisztázni magamban, hogy tényleg vége. Kérem, segítsen! Ha van rá esély, hogy visszakapjam Őt, akkor hogyan érdemes megpróbálni?

Nagyon köszönöm mielőbbi válaszát:

„egy elhagyott lány”

Kedves „elhagyott lány”!
A szakítás mindig fájdalmas. Különösen annak, akinél még tartanak az érzelmek. Ez is a kapcsolatok jellemzője, hogy a felek nem egyszerre „szeretnek ki” egymásból.
A kérdéseire sorban válaszolva:
A csinosan öltözködés a jó formában megjelenés mindenkinek jó. Önnek azért, mert jól érzi magát és még másnak is megtetszhet.
Azt írja, a fiú döntése végleges. Akkor ne erőltesse a beszélgetést...
A „tisztázást”, amire vágyik, nélküle próbálja kivitelezni. Szép lassan, másra és másokra is figyelve közben (ezzel a figyelmet is eltereli).
Adjon hosszabb időt a vigasztalódásnak. Ha kell, többet öt hónapnál, mint ameddig a  kapcsolat tartott. Biztos lehet benne, úgy lesz, ahogy gondolja: előbb-utóbb túl lesz a dolgon...

Washington, 2010. július 15.

Üdvözlettel: Ágnes

Házasságkötés előtt

Tisztelt Szerkesztőség!
Nem tudom, hová kell írni, de kérem, próbálják meg eljuttatni levelem a megfelelő emberhez. Segítséget szeretnék kérni, illetve tanácsot.

Évek óta nem tudom, mitévő legyek. Tisztességes ember vagyok, akinek a család és az otthon, na meg persze a párja az első az életében.
A jelenlegi párom a második kapcsolatom életemben, pedig 30 éves vagyok. Házasság előtt állok, s nem tudom, jól döntök-e vagy sem. Nem szeretném két ember életét is tönkretenni egy rossz döntéssel. Párommal három éve vagyok együtt. Amikor megismertem, depressziós volt, mindenben segítettem neki, új életet adtam a kezébe, ahelyett, hogy csak lazán egy másik fiúval randevúzgattam volna.
Feltétel nélkül szerettem és szeretem mind a mai napig, de annyi ronda dolgot megtett már velem, amit már állítása szerint nagyon bán, de egy idő után újra történik valami, ami azt bizonyítja, hogy nekem bántót tesz, ami magának örömet okoz, s majd csak annyit mond, nem lesz többé ilyen...

Kapcsolatunk elején semmibe vett, majd elkezdett megszeretni, mégis, amikor babát vártam tőle, más nőnek írt társkeresőn – ami nagy fokú tiszteletlenségre utal –, de mindeközben szüleim házában lakott velem együtt. Pornófilmeket tölt le az én otthoni gépemen – ez persze mindig utólag derül ki –, amit letagad, majd megígéri, hogy sosem lesz már ilyen. Eddig háromszor történt ez meg. Az én véleményem nem fontos neki, ha komoly döntésről van szó, azt csinál, amit maga akar. Én mindent próbáltam elnézni, de valahogy nem megy már. A sérelmek újra, s újra feljönnek…
Pedig sokat változott: elkezdett tisztelni, s nagyon ragaszkodik hozzám, s amúgy egy szeretetre méltó ember, akiről nem tudok rosszat mondani, de sokszor megbántotta a lelkem, s valahogy ez nekem úgy összegyűlt, hogy nem bírom kidobni magamból. Ő amúgy hűséges volt hozzám mindig is, meg sosem csalt, szeret is, s mindig is azt akarta, hogy én legyek egy életre a társa! Nagyon szeret!

Tudom, talán ennyire ragaszkodó és szerető társat sosem találnék, de elment a bizalmam, mert már annyiszor becsapott, hogy nem tudok rá támaszként nézni! Mégis szeretem, oly mélyen, hogy csak rágódok, merre induljak...

Kérem, segítsen, aki véleményt vagy tanácsot tud adni nekem! Tudom, embereknek nagyobb problémáik vannak ennél, de nekem nincsenek barátaim, akiktől ilyet megkérdezhetnék!
Ha tudnak, kérem, válaszoljanak, vagy továbbítsák levelem egy tanácsot adni tudó illető felé.

Köszönettel és tisztelettel: Mária

Kedves Mária!

(A szerkesztő rám, így a Szív-mail titkok rovatra szignálta levelét, amire most csak röviden tudok válaszolni, mert úton vagyok, s jelenleg Argentínában tartózkodom.)

Bár nem fogalmazza meg, azt várja, hogy valaki eldöntse Ön helyett, maradjon-e ebben a kapcsolatban, vagy sem.
Ezt a döntést Önnek kell majd meghoznia, de előtte azt javaslom, keressen fel személyesen egy szakembert.

A múltjában, a jelenlegi párkapcsolatában olyan eseményeket említ, melyeknek feldolgozása akkor sem lenne lehetséges levélen keresztül, ha nem csak érintőlegesen említené ezeket, hanem részleteiben.
Segítségre van szüksége, mert élete nagy lépése előtt áll, ha jól értem a leveléből, házasságra készül.

(2010. július 29.)

Üdvözlettel: Ágnes

Nyitott házasságban?

Tisztelt Hegedűs Ágnes!
Az alábbi problémával fordulok Önhöz:

30 éve vagyunk házasok. A férjemnek kb. 2 éve van tartós kapcsolata, amit ő nem akar feladni, mert szerinte a másiktól több szeretetet kap, mint tőlem.
A férjem Bika, én Skorpió vagyok. Azt mondja, éljünk nyitott házasságban, ám én ezt nem igazán szeretném.
Jó lenne a kapcsolatot helyreállítani. Én szeretem a férjemet, de még igazából ő sem döntött. Most még nem akar válni, talán később – mondja ő.

Kérdezem: tud-e segíteni a jövőt nézve?
Vagy ha nem, akkor augusztus végén beadom a válópert, mert így nincs értelme folytatni…

Üdvözlettel: ie

Kedves Ie!
A válóper beadását, ne attól tegye  függővé, hogy ki mit javasol. Önnek kell eldöntenie, hogy mit szeretne.
A nyitott házasság akkor az, ha mindketten élnek vele. Amennyiben csak a férjének van külső kapcsolata a házasság mellett, az a megcsalás fogalmát meríti ki.
Senki nem kényszeríthető arra, hogy nyitott házasságban éljen, ha nem akar.
Születési dátumok alapján asztrológus tud a jövőről többet mondani.

(2010-08-05.)

Üdvözlettel: Ágnes  

Fontosabbak a barátai

22 éves nő vagyok, 3 hónapja élek párkapcsolatban. Az elején minden rendben is volt, de aztán beköszöntött az úgynevezett rutin periódus. A családi vállalkozásuk szinte felőröli az összes szabadidejét, ami miatt nem tud rám elegendő időt szakítani. Megértem, hogy elfoglalt, de mégsem tudok megelégedni a napi két órával, amiből egyet vagy végigtelefonál, vagy alszik.

Az utóbbi időben nem járunk már el együtt sehová, ugyanis a barátainak nem vagyok szimpatikus, és ezt mindig igyekeztek különféle megjegyzésekkel éreztetni is velem. Emiatt már kihasználva érzem magam a barátom által. Mintha csak a szex miatt látogatna el nap mint nap. Ami miatt sajnos szégyellem is magam, de már verbálisan is elkezdtem bántalmazni. Úgy érzem, hogy fontosabbak neki a barátai, mint én magam, még akkor is, ha ő azt mondja, hogy szeret, és nem akar elveszíteni.

Szükségem volna egy jó tanácsra, talán egy kívülálló tisztábban látja, hogy hogyan is kellene orvosolni a problémámat.

Válaszát előre is köszönöm.

Barbara

Kedves Barbara!
A szóbeli vitákkal nem oldja meg a helyzetet. Helyette őszinte/baráti hangvitelű beszélgetésekre lenne szükség, ahol mindketten elmondhatják, hogy mit várnak egymástól és a kapcsolattól.
Azt is, hogy ilyen rövid idő (3 hónap) alatt, miért jutottak idáig.

Amikor mindent sikerült tisztázniuk, az is kiderül, hogy tudják-e folytatni és hogyan tovább a kapcsolatot.

(2010. szeptember 6.)

Üdvözlettel: Ágnes

Nem akarom elveszíteni

Tisztelt Ágnes!
Szeretném segítségét, ill. tanácsát kérni.

42 éves férfi vagyok, kilépve egy hosszú kapcsolatból. Van egy 14 éves fiam, kivel jobb-rosszabb a kapcsolatom.

Megismerkedtem egy szintén elvált hölggyel, akinek két gyermeke van: fiú, lány 12, 14 évesek. Viharos szerelembe estünk, együtt keltünk-feküdtünk, boldogan. Sajnos, mint a mai világban sokan, sokat dolgozunk sokáig, hosszú a nap, elfáradunk. Sok közös programunk van/volt. A probléma a következő: régen dolgoztam diszkóban kidobóként, de masszőrként is főállásban, kellett a pénz. Ebből adódóan voltak problémáim, de nem komolyak. Ezt őszintén elmondtam neki, ne mástól tudja meg. Őt állandóan figyelte a férje, aki féltékeny volt és megverte. A szép dolgok ellenére azt mondja, nem akar velem lenni, mert mi lesz, ha én is ilyen leszek később, ismerve 14 évvel ezelőtti múltamat. Azt is mondja, érzi, nem tud nekem megfelelni, kevésnek érzi magát hozzám. Ez nem igaz, igazi csoda ő nekem.

Nem akarom elveszteni, de segíteni kellene egy két jó tanáccsal. Most azt mondja, üres belül, kavarog benne minden… Sok embertől, akik nem ismernek engem, se őt, mindig kapunk valami döfést, hogy egyikünk-másikunk milyen volt korábban, ami nem biztos, hogy megfelel a valóságak. Vádak ezek mindkét oldalról.

Válaszát várva, üdvözlettel:

isti

Kedves Isti!
Egy új kapcsolatba „tiszta lappal” és tiszta érzelmekkel érdemes belemenni.
A múlttal csak annyiban kell foglalkozni, ami nagyon fontos információ a jelenben is.
Nem érthető, hogy mi zavarja a barátnőjét az Ön múltjából. Az, hogy kidobó volt, vagy masszőr.
Mindkettő egy foglalkozás, ami nem hozható összefüggésbe a volt férje agresszivitásával.
A hölgy önértékelési gondokkal is küzd, amikor úgy érzi, „nem felel meg”, „nem elegendő” Önnek.
Mindkét problémáról lehet kitartóan beszélgetni és türelemmel tisztázni.
Amennyiben ezek után is maradnak kételyek a barátnőjében (de őszintén szeretné a kapcsolatot), akkor érdemes személyesen szakemberhez fordulnia/uk.

(2010. szeptember 7.)

Üdvözlettel: Ágnes

Kérdéseiket a szivtars@szivtars.hu e-mail címen tehetik fel szakértőnknek, Schubert Hegedűs Ágnesnek, aki itt, a nyilvánosság előtt, ebben a rovatban adja meg válaszát.

Párkapcsolati szakértőnk további üzenetei és írásai:

Szív-mail titkok 1. • Szív-mail titkok 2. • Szív-mail titkok 3. • Szív-mail titkok 3.b • Szív-mail titkok 4. • Négykezes • Szív-mail titkok 5. • Szív-mail titkok 6. • Szív-mail titkok 7. • Szív-mail titkok 8.  • Szív-mail titkok 9. • Szív-mail titkok 10. • Szív-mail titkok 11.

Pár-esetek

1. Saci és Vilmos története • 2. Klári és István története • 3. Éva és Zoltán története • 4. Éva és Gábor története